József Attila (1905-1937) alighanem legnagyobb magyar költőink egyike.

Ferencvárosban született a Gát utcában és itt is nyugszik a budapesti Kerepesi temetőben. Rövid életének minden egyes szakasza maga volt a küzdelem, életrajzának ecsetelésébe most nem mennék bele, vélhetően mindenkinek ismerős, már általános iskolában is tananyag volt...

Ha a halálát említjük, legtöbben csak annyit tudnak a körülményekről, hogy vonat alá vetette magát Balatonszárszón (bár az ORFK szóvivője ezt kizártnak tartja)  azt azonban kevesebben tudják, hogy - talán a gyerekkori nehézségek és nélkülözések miatt - József Attila idegei nem voltak túl jók. Skrizoféniában, testi-lelki fájdalmakban szenvedett és már egész fiatalon voltak öngyilkossági kísérletei. Az orvosok és pszichológusok csak átmenetileg tudtak segíteni rajta. A pályafutása során publikált versek között is akad olyan, melyet a folyamatos önmarcangolás "ihletett".

Mint arról már korábban a HVG is cikkezett (archivum csak regisztrált felhasználóknak) több mint húsz éven át eltitkolták a nagyközönség elől, József Attila azon feljegyzéseit melyek akkor születtek, mikor a költő életének utolsó éveiben, pszichoanalitikusokhoz járt. Az illetékesek szerint azért dugtosták az iratokat, mert a Mamán és a az Ódán felnevelkedett nemzedék nem tudta volna megemészteni, hogy a nagy költő székrekedési problémáiról is írt a kezelések során, valamint nagy előszeretettel használta a klitorisz, anális és fallosz szavakat. Tulajdonképpen több mint 20 évre eldugták a Neurotikus spekulációk c. jegyzetet előlünk, melyek kezdetben József Attila pszichoanalitikusának (Gyömrői Edit) tulajdonában voltak majd Aczél Györgyhöz kerültek és most, annak halála után kerültek elő a MTA Könyvtárából. Aczél György az "egykori állampártnak a magyar kulturális életet mederben tartó központi bizottsági titkára volt". (HVG, 2008.november 18.)

Az irodalomtörténészek szerint a költő - valóban szokatlan - feljegyzése, Horváth Iván és Tverdota György Miért fáj ma is. Az ismeretlen József Attila c. kötetében jelenhetett volna meg, hiszen abban, a költő személyiségvizsgálatáról, kórképéről részletes és nagyon alapos elemzés olvasható. Vita a fenti könyv megjelenésekor is volt, ez ma sem hagyott alább, ugyanis a szakértők eltérően nyilatkoznak arról, hogy valóban szükség volt-e arra, hogy ezek az iratok napvilágot lássanak. Hozzátartoznak-e József Attila költészetéhez, megismeréséhez illetve etikus-e, egy beteg ember kéziratait a nyilvánosság elé tárni. Nyilván attól is tartottak, hogy a költőről kialakult kép, csorbát fog szenvedni és a spekulációk megismerése után kevésbé fogják idealizálni őt az olvasók.

Íme a vita tárgya, idézet a Mozgó Világ 2008/10 számából József Attila Neurótikus spekulációiból: 

"Egy csurr, egy pu" - mondta a kisgyerek diadalmasan a bilin. Megfigyeltem régen, hogy a székletet meg a vizeletet, nem lehet egyszerre kiengedni - a széklet kiesése után viszont a vizelet magától megeredt, minden nyomás nélkül. Állítólag egy nyolcas alakú izom övezi az urethrát meg az ánuszt. Tehát amikor e nyolcas egyik hurokja zár, akkor nyílik a másik. Minthogy nekem lényegében székelési zavaraim vannak, nincsen utána kielégítő érzésem, s minthogy erről van tudomásom, de arról is, hogy míg anyám élt és én otthon voltam, székelési zavaraim nem voltak - valószínű, hogy urethrális kielégületlenség miatt keletkezett ez az én egész anális kapkodásom.

---

Valószínű, hogy a nemi egyesülésre irányuló vágyban a nőnél, a nő nemi szerveiben (nem szólok most a szájról és az ánuszról, mely mindkét nemnél - azt hiszem - izgalmat tartalmaz, mely csak a koituszhoz való közeledéssel adódik át a nemi szervekre) a nő nemi szerveiben, mind a klitoriszban, mind a vaginában egyszerre jelentkezik a szenzáció, éppúgy mint a férfinál egyszerre jelentkezik a herékben meg a péniszben.

Vajon hány hagyatékban lapulhatnak még hasonló jegyzetek, költőink, íróink tollából...?

És vajon tényleg rejtegetni kell a publikum elől az ilyen jellegű  írásokat...?