katatones

Óbudán a PP Center területén belül, 2-3 naponta rendszeresen rápöffent ez a kémény. Csúnya.

Budapest, Fehér Hajó utca - 2010.01.23.

Budapest, IX. - 2010.01.18.

Pimpa 3 hónapos 

Mobilfotók a Váci utcáról

" A halál nem jelent semmit.

Csupán átmentem a másik oldalra.

Az maradtam, aki vagyok, és te is önmagad vagy.

Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre.

Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig hívtál.

Beszélj velem, ahogy mindig szoktál,

ne keress új szavakat.

Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,

folytasd kacagásod,

nevessünk együtt, mint mindig tettük.

Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts.

Hangozzék a nevem hátunkban,

ahogy mindig is hallható volt.

Ne árnyékolja be távolságtartó pátosz.

Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.

A fonalat nem vágta el semmi, miért lennék

a gondolataidon kívül...

csak mert a szemem nem lát...

Nem vagyok messze, ne gondold.

Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.

Meg is fogod találni a lelkemet,

és benne egész letisztult szép, gyöngéd szeretetemet.

Kérlek, légyszíves... ha lehet,

töröld le könnyeidet

és ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem. "

Szeptember elején röpke hetet töltöttem Zakynthos szigetén, íme egy kis élménybeszámoló.

Tények:

• Zakynthos a harmadik legnagyobb és legdélibb sziget a Jón-tengeren
• fővárosa Zakynthos, mely a sziget egyetlen városa, megannyi apró falu mellett
• jelképe a cserepes teknős (Caretta-Caretta) mely védett állat és kizárólag itt él
• legizgalmasabb jelképe az útikönyvek szerint a Navagio-öböl és az ott található, zátonyra futott csempészhajó roncsa. Nos, hogy csodás ez az öböl a hajóval együtt, az nem kétséges, én is emiatt utaztam ide, de láttam valami ennél különlegesebbet is...

Korai indulás (6.55) gyors becsekkolás, gyenge sajtos szendvics és híg kávé a fedélzeten, de az ablak mellett ülök, úgyhogy minden jólesik.

Bár kifelé a reptérre autóval mentünk, én hazafelé a BKV-t választottam. A 200E jelzésű autóbusz teljesen korrekt: gyors is, jók a csatlakozási pontok, ráadásul Ferihegy 2-nél karnyújtásnyira van a megállója a reptéri váró kijáratától. Szerintem teljesen felesleges volt a MÁV adósságát növelni azzal, hogy egy ferihegyi megállót beiktattak a nyugati vonalon. Lepukkant, kihasználatlan és még büdös is.

Az út 1 óra 40 perc, az időeltolódás miatt háromnegyed tíz előtt landolunk. A Nap tűz. Tengert akaroooook. A transzfer klassz, klímás és házhoz visz.

A Renesis apartmanban laktunk, a tengertől 70 m-re.

A lakrész a galérián volt, a várható egyszerű de nagyszerű berendezéssel. A klíma alapfelszerelés, de nem kértük, mivel három erkélyünk is volt, melyek közül az egyik ráadásul a tengerre nézett, így sosem volt melegünk, bár a szeptemberi időjárás is közrejátszott ebben, erről később még bővebben írok.

A wc-ről muszáj pár szót szólnom:

Sziget lévén, Zakynthoson elég gyenge a szennyvízhálózat és az áramkimaradások is gyakoriak. Bármerre megyünk, a legtöbb wc-re - legyen az utcai, éttermi - ki van ragasztva ez a matrica, miszerint a  wc-papírt tilos beledobni, tilos lehúzni, azt a wc mellett elhelyezett edényben kell gyűjteni. Hát...

Mi Agios Sostisban (ejtsd: Ájgosz Szosztisz) laktunk.

Az időjárás szeptemberben már nehezen kiszámítható. Míg ott tartózkodtunk, akkor is gyakran volt felhős az ég, bár a vihar és az eső éjszaka mindig kitombolta magát, így nappal strandidő volt. A páratartalom viszont a csapadék miatt az egekbe hágott, nem nagyon volt érdemes hajat igazgatni. :)

Agios Sostisnál a tengerpart nagyon keskeny, picit kavicsos, két napágyat napernyővel együtt 7 euroért tudtunk bérelni, egész napra.

A víz, bármerre is jártunk, mindenütt kristálytiszta!

Agios Sostissal szemben, van egy aprócska sziget Cameo, ahová egy pallón keresztül lehet átjutni, ami kicsit ingatag ugyan, de nagyon klassz. A helyiek belépőt szednek a szigetre ami 4EUR.

A második naptól átszoktunk Laganasba, ami alig 5 percre van Agios Sostistól, ráadásul a part mentén olyan sekély a víz, hogy egyik faluból a másikba, gyalog is át lehet menni és ami fontos; itt széles és homokos a part.

A sziklás partok mentén sok tengeri sün volt a vízben, akik köztudottan csak tiszta közegben élnek, így ahol sünt láttunk, ott tuti fölösleges lett volna egy közegészségügyi ellenőrzés. :)

A fekete kis pontok a sünök, talán látszik.

És ha már itt tartunk a szigeten olyan mint rendőrség nem létezik. VAN. A fővárosban, de sehol nem cirkálnak, sem a parton, sem a part menti falvakban, sőt még az utakon sem. Pedig a helyiek és a turisták is nagyrészt robogóval és quaddal száguldoznak a szűk utakon, szerpentineken. Persze  bukósisak nélkül. De vigyáznak is egymásra. Minden beláthatatlan kanyar előtt dudálnak a sofőrök, hogy ezzel figyelmeztessék a szembejövőket. Szóval nincs szigor a közlekedést illetően, mégis jó a morál.

És egy javaslat a budapesti városvezetésnek:

egy vonal áthúzva - páratlan hónapban abban az oldalban parkolni tilos

két vonal áthúzva - páros hónapban abban az oldalban parkolni tilos

És csodák csodája működik. Ez az utca ahol ezek a táblák vannak, az ún. Disco utca ahol kb. 600-700 méter hosszan csak üzletek, éttermek és szórakozóhelyek találhatók, úgyhogy hatalmas a nyüzsgés. Az autók legfeljebb addig állnak meg a tiltás ellenére, míg kipakolják az árut egy-egy bolt előtt. Remek ötlet.

Állatvilág... A védett teknősön, a nyúlon és a kabócán kívül - amit a görögök dzidzikásznak hívnak - nincs sem őshonos, sem betelepített állat. A falvakban tartanak kecskét, meg szamarat, de rajtuk kívül talán egy-két kóbor macskával és kutyával találkoztunk. Az itt élő kabócák ellentétben a Kárpát-medencében élőkkel, óriásiak. Akár 5 centisre is megnőnek. Csúnyák, de szép hangjuk van. A nyúl pedig a sziget nemzeti étele, majdnem minden étteremben meg lehet kóstolni. Én kihagytam.

Ami a növényzetet illeti eléggé változatos. Ciprusfenyők, olajfák, eukaliptuszfák, pálmafák, diófák, citrusfák, mazsolaszőlő- és szőlőültetvények váltogatják egymást. A pálmafa nem őshonos, a többi igen.

Legnagyobb jelentősége az olajfáknak van, szinte az egész sziget ebből él a turizmuson kívül. Október végén kezdik szüretelni az olajbogyókat úgy, hogy hálókat raknak a fa alá és bottal veregetik le a szemeket. Kemény meló lehet. A szemeket többször is kipréselik, a legelső préselésből származó olaj lesz az extra szűz olivaolaj. Hoztam én is két üveggel, teljesen más íze van, mint a náluk kapható "legextraszűzebb" olívaolajnak.

Az olajfákkal egyébként nincs gond, abszolút igénytelenek és nagyon-nagyon sokáig élnek. Ez a példány itt 2000 éves és Maries-ben láttuk:

Zakynthos kétségkívűl legnagyobb attrakciója a Navagio-öböl és az ott található csempészhajó roncsa, ami azt hiszem, 1982-ben szenvedett hajótörést. Rakománya Olaszországból érkező marihuána és heroin volt, a szigetlakók állítólag pillanatok alatt kifosztották. Hogy a legénységgel mi lett nem tudom, de az biztos, hogy az öblöt kétféleképpen érdemes megnézni.

Kilátóból...

Azt hiszem talán ez az utolsó az egyik kedvenc képem. Miért? Mert a kép jobb szélén a tenger alatt, van egy repülőgép alakú szikla. Gyönyörű!

...  és íme az öböl, a tenger felől, motorcsónakkal vagy hajóval megközelítve...

A Kék-barlangokat illetve azok csoportját szintén hajóval lehet megközelíteni. A barlangok közelében a víz sötétkék, indigó színű és ráadásul annyira változatos árkádok alkotják a barlangot, hogy valami hihetetlen. Mi kis hajóval mentünk, úgyhogy be is bújtunk egy-egy árkád alá. Itt lakik pár mediterrán fóka is, de csak 3-4 példányt tartanak nyilván.

És ez itt, az egész utazás talán legérdekesebb élménye. Íme Posseidon arca.

Posseidon a görög mitológiában a tenger istene. Háromágú szigonyával korbácsolta fel a tengert. A szigonyt a gigászok elleni küzdelemben vesztette el, így keletkezett Chalkidiki félszigete. Nagyon komoly volt látni, lenyűgőző.

Visszatérve a Kék-barlangokhoz, volt ott még egy másik érdekesség is. Az egyik barlang oldalán két nagyobb lyuk tátong, melyeket csak télen ér (f)el a tengervíz. Ilyenkor elkezd belülről szivárogni és olyan látvány nyújt, mintha két szem könnyezne, ezért is hívják őket síró szemeknek.

A fővárost, Zakynthost semmikép sem szabad kihagyni, ha erre járunk. Nyüzsgő kis város, zegzugos-szűk utcákkal, tavernákkal. A velencei hatást érezni az épületeken is, a sziget ugyanis sokáig az ő uralmuk alatt állt. Busszal könnyen megközelíthető, a jegy csak 1,40-be kerül. A menetrendet csak a fővárosba tartó járatokon tartják be, ha faluból faluból-faluba szeretnénk menni, 1-2 órás késésekkel kell számolni vagy az is előfordulhat, hogy hoppon maradunk.

A főváros nagyon zsúfolt és sűrűn lakott. A járókelők között lebegnek a frissen mosott ruhák és a legtöbb ház emeletére alig két arasznyi széles (keskeny) lépcsősor vezet. A nagy darab görögök biztosan a földszinten laknak, mert itt csak oldalazva lehet felmenni, sőt még azt is el tudom képzelni, hogy egy üveg ouzo-val átmulatott északa után, beszorulnak a lépcsőházba. :)

A zakynthosi lakosok mélyen vallásosak. Minden buszsofőr és hajóskapitány kormánya mellett ott fekszik egy szent kép. A főváros központjában található a Szent Dénes templom, ami kívülről egyszerű, belül azonban rendkívül díszes, mégsem giccses. A templom hátsó részében fekszik Szent Dénes ezüst koporsója, melyet a helyiek minden évben körbevisznek a városban. Hasonló esemény lehet ez ott, mint nálunk a Szent Jobb körmenet.

A fővárosi kikötő mindig dugig van ott horgonyzó hajókkal. Kicsikkel-nagyokkal. Sok a roncshajó is. Ezeket azért ha lehet megmentik és felújítják.

Van piac is! Naná, hogy megnéztük. Pechünkre későn értünk oda, bár nyilvánvaló volt, hogy 10 után már halott az agora. Ami viszont meglepett, hogy a sziget halászata nagyon gyenge. Indulás előtt arra készültem, hogy egy hétig csak halat fogok enni úgy, ahogy a helyiek készítik: sütve, grillezve, párolva, citromosan akárhogyan. Ehhez képest az étlapokon alig találni, ha van is, aranyárban adják.

Hogy hová tűntek a halak azt nem tudtuk kideríteni. Lehetséges, hogy az 1953-as földrendésnek is köze van hozzá. Vagy egyszerűen csak lehalászták őket már évekkel ezelőtt.

A főváros leghosszabb utcája az Alexandrou Roma, ami az Agiou Pavlou térbe torkollik. Na itt aztán van minden, nem túlzok ha azt mondom, hogy több száz üzlet várja a költekezni vágyókat. Akkora a kínálat, hogy egy nap sem elég ahhoz, hogy rendesen szétnézzünk, a végén már untam is, pedig szeretek bámészkodni.

Halárusokat találtunk, de biztosan nem helybeliek. Az apró szardínia a legolcsóbb, 5 EUR kilója.

1953-ban tehát, volt egy hatalmas földrengés a szigeten, ami mindent romba döntött, 7 évig tartott az újjáépítés. Nem tudom, hogy ennek köszönhető-e (valószínű igen) de az utak mentén nagyon sok romos és félkész házat látni még az üdülőövezetekben is. A görögök nem kapkodnak, nagyon tetszik a mentalitásuk. Mindig jókedvűek és még az idegenek is messziről köszöntik egymást.

A görög kormány általánosságban jól gondoskodik a szigetlakókról. A turizmusban dolgozók átlagfizetése 1000 EUR. Ha vége a szezonnak, a kormány átmeneti segéllyel támogatja a hivatalosan is bejelentett munkavállalókat, melynek összeg 300 EUR.

A lakosok sokat panaszkodnak a 2001-ben bevezett euró miatt. Háromszorosára nőttek az árak azóta. Ezt mi is éreztük: egy liter tej 2, egy csomag sajt vagy felvágott 2,5-3, egy kiló barack vagy szőlő 3, egy joghurt 1,6 EUR. Úszómatrac felfújva 5! :)

Supermarket egyébként minden sarkon van, 200-300 méterenként és általában éjfélig nyitva vannak. Jól felszereltek, széles a választék, friss a péksütemény. Isteni finom igazi VAJAS croissant árulnak, itthon még nem ettem ilyet, ha valaki tudja hol lehet kapni, szóljon.

Az apró falvak mentén, rengeten árus van, akik "kézműves" portékákat árulnak. Jobb velük vigyázni, mert sokszor a kézműves cuccokat negyedáron látjuk viszont a nagyobb üzletek polcain, úgyhogy bármennyire is handmade terméknek tűnik az ilyen cucc, jól gondoljuk meg, hogy megvesszük-e mert előfordulhat, hogy madeinchina vagy madeinturkey.

Ha minden áron igazi szuvenírt akarunk venni, akkor érdemes felkeresni egy falusi keramikust. Ennél a műhelynél mi is vásároltunk pár holmit és nem is találkoztunk velük az üzletekben, úgyhogy tényleg autentikusak. A fő motívum amit a zakynthosiak használnak, az olajbogyó és a hal. Az az érdekes forma ott középtájt pedig gránátalma. Lánykérésnél van szerepe a görögöknél, ugyanis a termékenység jele. A mitológia szerint Aphrodité (a szerelem istennője) lába nyomán nőtt ki a földből a legelső gránátalma fa.

A hírek is beszámoltak az athéni erdőtüzekről, nos Zakynthoson is voltak gyújtogatások. Állítólag ezeknek az eseteknek politikai háttere van. Jövőre lesznek ugyanis a választások és emiatt ádáz harc folyik, aminek a természet látja kárát. Felfoghatatlan. 7-8 év mire észhez tér egy-egy ilyen domboldal. Mikor mi ott jártunk ezeken a helyeken, még mindig érezni lehetett a füstszagot.

Pár görög szó (fonetikusan persze) amit mindenképp meg kell jegyezni utazás előtt!

jászász - ez egy univerzális szó, jelentése: szia, jónapot, viszlát, de koccintáskor vagy tüsszentéskor is ezt használják

efhárisztó - köszönöm

kálimérá - köszönés délután egy óráig

szágápó - szeretlek

Ha valami nem stimmel, nem jól értettem. :)

És igen, a görög férfiak vadul udvarolnak és nagy hóhányók!

A búcsúvacsorát az Alexandra tavernában fogyasztottuk el, valahol a sziget közepén, már nem emlékszel hol. Előétel - tzatziki, helyben sütött ropogós barna kenyérrel, főétel - bárányborda, desszert - joghurt mézzel (görög viagra).

Azt mondanom sem kell, hogy jelentős túlsúllyal adtam fel a bőröndöm a görög reptéren... csodás volt, bármikor visszatérnék. JÁSZÁSZ HELLÁSZ!

Az ARC plakátkiállítás mostanában nem túl izgalmas. Nincs akkora visszhangja mint eleinte volt, esetleg a Borz-díjas munkák kavarják fel ideig-óráig az állóvizet.

Az idei a 10. ARC. Legutóbb talán 4 éve voltam, azóta szemmel láthatóan sokkal kevesebb a pályamunka és én például nagyon hiányolom az egyediséget.

Persze vannak jól sikerült plakátok. Néhányat közülük lencsevégre kaptam. Nem tudom, hogy a Fővárosi Vízművek volt-e az idei (fő)szponzor de most több alkotás is a csapvíz témáját öleli fel és szerintem ezek abszolút ötletesek. Hát igen. Sokszor a kevesebb: több.

és az egyik kedvencem, Magyar virtus címmel: