... mit is mondana a narrátor ha ez itt egy útifilm lenne...? Ja, igen. "Szokolyán mintha megállt volna az idő". És tényleg. Ez a bámulatos, csendes, elzárt kis falu a Börzsöny legnagyobb medencéjében fekszik. Kevesen tudják - és milyen jó is ez így - de Budapestről könnyen megközelíthető, mivel az Eurovelo kerékpárút egy szakasza, itt szeli át a tájat.
Valószínű erre közlekedik az utolsók közt fennmaradt "kispirosok" egyike, melyre a falu szélén túl (de nagyon túúúúl) szállhatunk fel. Azt azonban felejtsük el, hogy itt jegyet is tudunk váltani rá. A vasútállomás mint olyan nem létezik és mivel a sínek völgyek-dombok között, lakóterületen kívül, egy kis erdőben megbújva fekszenek, senki sem gondolná, hogy itt napjában párszor felcsendül a vonatkürt.
Többek között ez adja a falu báját. Ide csak bringával érdemes ellátogatni. A házak és portáik kivétel nélkül rendezettek, csinosak, tiszták, akárcsak az utcák. A túraútvonalak káprázatosak, a piros jelzéssel azonban vigyázat! Nehéz terep... Szokolya mesebeli táj, a dombok tetejéről jól látni a gondozott, szabályos földeket: szőlő, gyümölcsös, kaszáló, rét, szűz parcellák váltogatják egymást.
A vaddisznó, őz és egyéb (nagy)vadak mindennapos vendégek erre (sajnos én csak a nyomukat láttam) a madár- és állatállomány rendkívül gazdag. Az emberek barátságosak és szemmel láthatóan leginkább a fakitermelésből élnek. A turisták tájékoztatása hiányos és ez így van jól: a falu valószínű nem szeretne sem tranzit- sem zajos völgytelepülés lenni. Ott a Börzsöny szívében...
... Ősszel visszatérek...
Utolsó kommentek