katatones

Mint azt már tegnap is írtam, nagyon vártuk a fusscsepelt. Hát megvolt. Jó volt. Tetszett.

A verseny előtti bágyadt idő miatt egyszerűen bealudtunk és háromnegyed hatkor arra riadtunk fel, hogy 15 perc múlva már a Boráros téren kell toporognunk a regisztrációs pult előtt. Azért hihetetlen milyen érdekes az ember biológiai órája, tudta hogy nekünk máshol van dolgunk.

Hét óra körül felvettük a regisztrációs csomagot amiben volt ital- és ételkupon, valamint egy dry fit póló, külön az eseményre nyomva, nagyon csini:

Szuper anyaga van.

Mint az menet közben kiderült tesztcipő nem jutott mindenkinek, szerencsére nekünk igen, illetve én eleve futócipőben mentem.

20 órakor volt egy gyors bemelegítés, aztán RAJT. Érdekes volt a pálya, igyekeztek a telep legzegzugosabb részein vezetni minket, közben parkouros srácok kísértek akik pár év múlva ilyen profik lesznek, bár most is nagyon jól nyomják. Voltak egyébként elemek  is, az egyik sarkon köszörültek, a másikon fehér színű vegyvédelmi ruhába öltözött figurák nyomták ránk a porított vizet (van ilyen egyáltalán?) biohazard jelölésű hordókból.

Folytatás (??) szeptemberben a Nike trió amire 3 fővel lehet nevezni, a táv pedig 21 km.

Néhány napja elkészült a Margit híd budai hídfőjének aluljárója, új csempeborítást és burkolatot kapott ez a forgalmas átkelőhely, ami ma reggel szokatlanul kihalt volt. 11 nappal korábban adták át a tervezetthez képest, szerintem Budapesten ilyesfajta pozitív csúszás még nemigen történt.

Nekem tetszik ez a fehér-zöld kombináció és a "Buda felé", "Pest felé", "Szentendre felé" táblák is hangulatosak.

Az hogy ismét megáll itt a HÉV valószínűleg azt jelenti, hogy a lepukkant peronokat még jó pár évig így használjuk - lásd utolsó két kép.

Mit kezdjen az ember akkor ha a tervezett 3 napos kiruccanás majdhogynem teljes időtartamára esőt, 101 %-os páratartalmat és irdatlan nagy ködöt fog ki?

No problemo.

Élvezzük a helyet, a hegyet, az illatokat, a méreteket, a dimbeket-dombokat, a múltat és a jelent, a pompát és a hagyományokat.

... és elfoglaljuk a csúcsapartmant:

Másnap reggel az idő miatt odébb állunk 100 km-t bízva abban, hogy ott már felszakadozik a felhőzet és... nem szakadozott fel, de bevettük Neuschwanstein kastélyát. Hú, micsoda kastély.

A belépő elég borsos, 12 EUR viszont mindenképp érdemes megnézni, jó pár termen, szobán végigvezetnek minket és bár minden nagyon díszes (II. Lajos kedvenc színe a kék volt) semmi nyoma a giccsnek. Ugyanakkor elképesztő milyen (belső)építészeti megoldásokkal éltek anno... Fantasztikus. Fényképezni a kastély területén belül nem lehetett, úgyhogy bőszen kattintgattunk azon kívül:

 Érdemes figyelni a részletekre a kastélyon belül:

 ... és azon kívül is:

Neuschwanstein a meserajongóknak talán ismerősnek tűnik, Walt Disney ugyanis ez alapján tervezte meg a Hamupipőke kastélyt, sőt magát a Walt Disney logót is ez a kastély ihlette.

Gyalogosan, busszal és lovaskocsival egyaránt fel lehet jutni, nem tudom a csúcsszezonban hogy alakul a nyitva tartás de most öt órakor minden bezárt, egy-két nagyobb, étteremmel kombinált szálló maradt nyitva.

Pár száz méternyire fekszik Hohenschwangau, ahol II. Lajos gyermekéveit töltötte:

A kis Lajos lehet már 10 évesen arról ábrándozott, hogy ha majd nagy lesz, a szemközti hegy tetejére építtet egy tekintélyes méretű palotát. Állítólag tehetséges (belső)építész volt, ugyanakkor sokan őrültnek tartották.

Másnap csak kisütött a Nap, így bejártak Salzburgot. Elsősorban a belvárosra  (óvárosra) koncentráltunk ami a Világörökség része. Nem túl nagy ez a rész, hamar be lehet járni, hangulatosak a kis utcácskák és mi az ami a legjobban tetszett? Hogy figyelnek és ügyelnek a városképre. Sehol nem látni otromba óriásplakátokat és sehol sem hirdetik neonreklámok, kirakati üvegre ragasztott vitorlavászonnyi matricák az üzleteket. Mindenütt diszkrét táblák, az óvárosban pedig kovácsoltvas cégérek.

A Dóm tövében van egy kis piac, ahol leginkább virágokat és zöldségeket kapni, de van ott perec, sajt, füstölt húsárú, Mozartkugel és illatos levendula stand is:

A belvárosról nem készítettem túl sok képet, valamiért nem ragadott meg, bár kétségkívül egész csinos:

Hazafelé körbenéztünk a Salzkammerguti tóvidéken ami így a hosszú tél után kopáran is gyönyörű hát még milyen lehet nyáron... azúrkék, hűs, kristálytiszta és azok a kis faházak, stégek a part mentén... mmm... Kérek egy nyaralót a Mondsee mellett!

Ajjaj de rég jártam itt. Anno mikor a Török utcában laktam albérletben rendszeresen felmentem ide, a szobám ablakából pedig épp a türbére láttam, ami sötétedés után, kivilágítva mutatta legizgalmasabb arcát A legjobb az volt, hogy az ágyamban heverészve is éppen ráláttam. Aztán elköltöztem és talán már 4-5 éve is annak, hogy felé sem néztem. Szerintem a budapesti/Budapesten élő emberek nagy része nem is tudja, hogy van egy türbénk ahonnan pazar a kilátás, és hogy az oda felvezető Gül baba utca a maga 60 fokos macskaköves emelkedőjével borzasztóan hangulatos. Szeretem.